Neve: Senki (Nowhere Man, 1995-1996)

Forgatókönyv:
Lawrence Hertzog

Zeneszerző:
Mark Snow

Főszereplő:
Bruce Greenwood

45' amerikai dráma sorozat

Thomas Veil fényképészként dolgozott. Megvolt mindene: szerető és gyönyörű felesége, barátai, jó munkája. Azonban egy pillanat alatt mindezt elvették tőle egyetlen fénykép miatt. A barátai és a felesége úgy tesz, mintha nem is ismernék. A hitelkártyája pedig nem működik. Egy titokzatos szervezet tagjai végérvényesen kitörölték Tom életét. A fotós azt hiszi, hogy egy összeesküvés részévé vált, és ennek valami köze van az egy éve készített fényképéhez. A negatívok Veil-nél vannak. Bármit megtennének a rejtélyes emberek, hogy megszerezzék maguknak. Veil naplót vezet, hogy bebizonyíthassa, ezek az események valósak. Legalábbis azoknak kell lenniük.

A sorozat minden egyes részében Tom valami új helyzetbe kerül. Rejtélyes emberek próbálnak neki csapdát állítani, vagy a bizalmába férkőzni, hogy megkaparinthassák maguknak a negatívokat. Ezek az emberek lehetnek akár gyanúsan szimpatikusak is a főhős számára.

A sorozat megtekintése után a néző is garantáltan paranoiássá válhat. Hiszen a főszereplő egy idő után már nem bízhat meg senkiben és semmiben. Minden és mindenki gyanúsnak tűnik. Thomas Weil karakterét úgy keltették életre az alkotók, hogy a néző könnyen bele tudja magát képzelni az ő helyébe. Ezért hatalmas piros pont jár az írónak, a rendezőknek, és Bruce Greenwoodnak is egyaránt.

Bár a sorozat részei külön-külön is megállják a helyüket, mégis az idén elhunyt méltán zseniális Tobie Hooper (Poltergeist, Lifeforce) által rendezett bevezető epizód ismerete fontos a körülmények szempontjából. Ebben a részben Tom elveszít mindent, ami eddig a régi életéhez kötötte, és mindent újra kell kezdenie.

Megkérdeztem a barátaimat és az ismerőseimet, hogy látták-e régen ezt a sorozatot, és szinte senki sem emlékezett rá. Talán egy részt ha néztem meg régen, legalábbis csak arra az egyre emlékszem. Ez az az epizód volt, amiben sorozatot készítettek Tom Veil életéből. Akkoriban még túl fiatal voltam, hogy megértsem, miről is szólt teljes egészében. Az egész évad megnézése után azonban helyére kerültek a dolgok. Jó volt feleleveníteni az egészet.

Annak idején elég későn adták a sorozatot a tévében, és maximum egyszer ismételték meg. Eredetileg külföldön is olyan lehetetlen műsoridőben adták, hogy alig nézte valaki az első vetítés alkalmával. Kár, hogy csak egy évad készült belőle, pedig lehetett volna olyan híres sorozat, mint az X-akták. Természetesen a Neve: Senki sem volt tökéletes, de a 25 rész közé szerencsére csupán egy-két gyengébb epizód csúszott be. Általában a készítők képesek voltak tartani a színvonalat, hogy a mennyiség ne menjen a minőség rovására. Az egyetlen, ami furcsa lehet a mai néző számára, hogy 90-es évekbeli eszközöket és effekteket használtak fel. A költségvetés sem lehetett túl nagy, de megpróbálták kihozni mindenből a maximumot.

Az utolsó rész kicsit összecsapottnak tűnt. Olyan mintha az utolsó pillanatban tudták volna meg a készítők, hogy nem lesz második évad, ezért megoldották egy kétrészes befejezéssel. Megpróbálták lezárni a sorozatot, hogy ne maradjon elvarratlan szál. Azonban nagyon látszik, hogy kevés időt tudtak csak rászánni. Bizonyos kérdéseket valószínűleg direkt hagytak nyitva valamiféle gondolatébresztőként. Egy kritikával lehetetlen igazságot szolgáltatni a Neve: Senki című sorozatnak. Mindenkinek a saját szemével kell látnia, hogy teljes egészében átélhesse az élményt.