Írta:
Georges Feydeau
Fordította:
Hamvai Kornél
Rendezte:
Göttinger Pál
Január 16-án megnéztem A hülyéje című világhírű bohózatot a Bánffy bérlet keretében a tatabányai Jászai Mari Színházban, mely a hitvesi hűségről szólt. Természetesen Feydeau, a darab írója nem azt állítja, hogy ne szeretnék egymást a hitvestársak, de folyton bugyog bennük a vér, és mindig jön egy helyzet, amikor a csábításnak nem tudnak ellenállni.
Vatelin rajongva szereti feleségét, Lucienne-t, de döbbenten tapasztalja, hogy azt egyik barátja, Pontagnac pár napja szerelmesen követi. Később kiderül, hogy nem ő az egyetlen udvarló. Rédillon is szívesen közeledne Vatelin feleségéhez. Pontagnac nős, miközben továbbra is léha életet él, Rédillon pedig számos állandó és átmeneti szeretővel rendelkezik. Lucienne egyetlen feltétellel volna hajlandó engedni a csábításnak: ha a férje megcsalná. Ez esetben kész lenne felajánlkozni egyik udvarlójának. Pontagnac és Rédillon mindenre hajlandók, csakhogy Lucienne félre nem érthető helyzetben találja Vatelint. Épp kapóra jön nekik, hogy Párizsban tartózkodik Maggy, akivel Vatelinnek volt egy futó kalandja Angliában.
Innentől fogva az események a néző számára kiszámíthatatlan fordulatot vesznek, különösen, amikor a különböző szálak összefutnak. A fordítás bravúrosan sikerült. A remek humor legtöbbször a szóviccekből és a meglepés-szerű helyzetekből fakad, melyek támadást intéznek a rekeszizom ellen. A darab szinte minden második mondatára jut a kacagásból. Régen nevettem ilyen jót egy bohózaton.
Miközben házasságok forognak kockán, a szereplőknek észben kell tartaniuk a hazugságokat, a női- vagy férfineveket, hogy ép bőrrel megússzák ezt a kalandot. Mint tudjuk, a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. Előbb-utóbb mindenre fény derül a darab végén. A Jászai Mari Színház profi színészei pedig gondoskodtak arról, hogy játékuk vicces és hihető legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése