A Kaptár - Utolsó fejezet (2016)

A Kaptár - A legroszabb fejezet és a végső ellentmondás. Tudtam, hogy ez a film fájni fog és rettenetes lesz, de már az összes előző részt megnéztem. Gondoltam, hátha tudnak valami értelmeset kisajtolni. Szóval a mostani egyszerűen kihagyhatatlan mozinak ígérkezett, ugye? Szerettem volna valamit, ami átlendít ezen a vacak héten. Tudjátok, nem akartam semmi mást, csak pihenni, és élvezni a hétvégét. Gondoltam, a legmegfelelőbb mód, ha megnézek egy rossz filmet. Az is igaz, hogy kíváncsi is voltam, hogyan szúrták el ezt. Figyelem! Ez a kritika spoilereket tartalmazhat. Nem mintha lemaradnátok bármi jóról is.

Elképesztő, mekkora katyvasz volt az egész. Ki találta ezt ki? Nem más, mint Paul W.S. Anderson. Ő írta a mozi franchise minden egyes részét. Még így is olyan lett a végeredmény, mintha minden epizódját valaki más készítette volna. Talán ha megnézte volna a korábbi filmeket még mielőtt leült volna forgatókönyvet írni a következő folytatáshoz, kevesebb lett volna az ellentmondás a korábbi epizódokkal kapcsolatban. Vagy rosszul emlékszik vissza bizonyos eseményekre, vagy csak simán elfelejt korábban megtörtént dolgokat, vagy nem is érdekli. Ez az utolsó film több módon is ellentmond a korábbi epizódoknak, különösen a második (RE: Apocalypse) és harmadik résznek (RE: Retribution)

A Kaptár - Utolsó fejezet háttértörténete másról szól, mint ahogyan azt bárki is gondolta volna az előző rész után. Nem ott folytatódik, ahol a RE: Retribution-t abbahagyták. Az ötödik rész végén a Fehér Ház megvédéséért zajló  hatalmas epik csatát ígértek nekünk. Ezzel szemben az Utolsó fejezet trollkodik a kedves nézővel. Csupán a nagy csata vége után kapcsolódunk be a sztoriba. Olyan, mintha kihagytunk volna egy filmet az ötödik és a hatodik rész között. Alig említik meg, mi történt. Wesker átverte Alice-t. Nem mégsem adta vissza neki a különleges erejét, ahogyan azt az előző részben láthattunk. Azt sem tudhatjuk meg, mi történt a csatában, csak a romokat láthatjuk a Fehér Ház körül.

Mindezt hiányoltam az Utolsó fejezetből. Valamint hiányzott az előző részekkel kapcsolatos koherencia is. A forgatókönyv újraírása mindent rendbetett volna mindent, de neeeem.

Talán Wesker szintén elveszítette a képességeit, mert sajnos nem láthatjuk úgy harcolni, ahogyan RE: Afterlife-ban is tette. Szóval ne nagyon várjunk tőle olyan mátrixos mozulatokat, mint abban a filmben. Pedig az ilyen eltúlzott, felvágósan túltolt akciójelenetek tették az egészet igazán szórakoztatóvá. Az Afterlife-ban még rosszfiú volt, aztán a Retribution-ban jófiúvá avanzsált. Segített Alice-nek megszökni egy fagyos hangulatú Umbrella létesítményből (fene tudja, hogy miért). Most újra ő lett a rosszfiú, de csak másodhegedűsnek számít a főgonosz mellett.

A főmuftinak újra Isacs dokit tették meg. Micsodaaa? Dehát ő már réges-rég elpatkolt a RE: Extinction-ben, nem? Ez így igaz, de nyugi, az csak a klónja volt. Olyan mintha valaki összekeverte a sakkbábukat. Úgy néz ki, ha te vagy az író és a rendező is egy személyben, bármit megtehetsz, amit csak akarsz. Ettől csodás a történetmesélés. A főgonoszt valami úton-módon felturbózták, mintha ő lenne szuper Isacs doktor. A szeme kijelez dolgokat, mint Tony Stark sisakja belülről, vagy a terminátornak az optikája. Paul W. S. Anderson itt aztán tényleg nem bírt magával, és szabadon engedte a fantáziáját. Csakhogy már az ötödik rész óta elvesztettem az érdeklődésemet a franchise iránt.

Az ötödik részben, a Retribution-ben visszahozták a Kaptár létesítmény intelligens számítógépét, a Vörös királynőt, aki tudtommal ropogósra sült még az első részben. A Retribution-ben pedig közel sem úgy nézett ki, ahogy korábban. Még a hangja is más lett. Ó, a gyerekek olyan hamar felnőnek. Ami az első részben még rideg és félelmetes volt, az az ötödik részre már idegesítően túljátszott ripacskodásba fordult át. Néha a kevesebb, több. A Vörös királynő a Retribution-ben főgonosz volt, aki el akarta pusztítani az emberiséget, és fogva tartotta Alice-t. Weskernek szüksége volt Alice segítségére, elsősorban ezért mentette ki az Umbrella bázisáról. Most pedig az Utolsó fejezetben teljesen új sztorit kapunk. Wesker az egyik ellenség, és a Vörös királynő segít Alice-nek megmenteni a túlélőket. Ez így elég zavaros, ugye? Pedig megpróbáltam értelmesen elmagyarázni. Ez az egész utolsó film ilyen. Jobb, ha hozzászoksz.

A második filmben (RE: Apocalypse) megtudhattuk, hogy Dr Ashford alkotta meg a T-vírust, hogy a lánya, Angela Ashford újra járni tudjon. A Vörös királynő hagját és holografikus képét pedig a lány alapján mintázták meg.

Azonban az Utolsó fejezetben ezt is kukázták, mert ezúttal Dr Marcus készítette el a T-vírust, hogy meggyógyíthassa a lányát, Alicia Marcus-t, aki túl gyorsan kezdett öregedni. Ez olyan, mit egy alternatív valóság sztori, mert tutira semmi köze sincs a többi részhez. Eléggé kilóg a sorból. Teljesen hülyének nézték kedves nézőket. Úgy éreztem magam, mintha a Man of Steelt és a Batman v Supermant néztem volna meg a karakteridegen pillanatok miatt.

A film végén kiderül, hogy még Alice is egy klón. Az eredeti Alice valójában az öregedő Alicia Marcus. Alicia=Alice. Erre a csavarra aztán baromi nehéz volt rájönni. Valahogy számítani lehetett rá, hogy előbb-utóbb előrukkolnak valami hasonló hülyeséggel. Már akkor gyanús volt a dolog, amikor Alice az amnéziáját emlegette, pedig ezt a szálat már elvarrták az első részben, hiszen már a film végén visszatértek az emlékei. A második részben ugyanezt játszották el. Szóval ez ellent mond az első és a második epizódnak is.

Az Utolsó fejezettel Paul W.S. Anderson vissza akart térni a videójáték horror elemeihez, de ezt sem tudta normálisan megoldani.  Csak annyit ért el, hogy telepakolta a filmet az olcsó horrorokból ismert és unalmas módon agyonhasznált "jump scare"-ekkel. A kínos csendet hirtelen félbeszakítja valami, ami fülsüketítő hangeffekt kíséretében megjelenik a képernyőn. Ezt eljátszák egy párszor, és a film nézése közben hamar unalmassá válik.

A zene és az akciójelenetek voltak ebben a filmsorozatban a legjobb dolgok, amelyek az ócska sztori ellenére még a negyedik részt is meg tudták menteni. Az ötödik epizódban (Retribution) már lejjebb tették a lécet. Nos a hatodikban (Utolsó fejezet) pedig az akció jelenetek eléggé el lettek szúrva. Leginkább Michael Bay stílusa jut eszembe róluk. Kombinálják a kézikamerás vagy shaky cam megoldásokat az eléképesztőem rövid, sortűzszerű vágásokkal. Legalább már ezerszer írtam arról a blog oldalamon, hogy ez a dokumentarista stílus mennyire tönkre tudja tenni az akciójeleneteket. Nehezen lehet nyomonkövetni a harcot, és még elképesztően amatőr módon is néz ki a nagy költségvetés ellenére. Ennyi pénzért azért elvárnak az ember valami normális koreográfiát. Még mindig nem volt olyan rossz, mint a Transformers 1-2 esetében, de az én ízlésemnek még akkor is elég pocséknak tűnt.

Az Utolsó fejezetben szerepel egy szélturbinás jelenet. Kíváncsi vagyok, hogy vajon a készítők látták-e az Istenek fegyverzete 2. - Kondor hadműveletet. Mintha két részletet is sikerült újrahaszosítaniuk a filmből, csak közel sem lett olyan jó. Szerintem a RE: Afterlife-ban voltak a legélvezetesebb akciójelenetek és zenék az összes többi közül. Azóta az egész franchise csak döglődve megindult lefele a lejtőn. Az utolsó két filmben nem sikerült überelni a negyedik epizód mátrixos kunsztjait. Már az ötödik résznél is gagyik voltak az akciójelenetek. Látszólag Jillnek semmi szüksége sem volt célzással fecsérelnie a drága idejét, mielőtt minden egyes alkalommal tüzet nyitott.

Végső soron az Utolsó fejezet nem éppen burkoltan egyszerre mutatott fityiszt Resident Evil filmek és a videójátékok rajongóinak egyaránt. Paul W.S. Andersonnak esze ágában sem volt minimális erőfeszítést tenni azért, hogy tűrhetően lezárja ezt a hexalógiát. Pont ugyanannyi részzel rendelkezik, mint a Star Wars, csak kevesebb értelem szorult beléjük. Minden egyes epizód rosszabbra sikerült, mint az előző. Értem én, hogy egy folytatás sem lehet olyan, jó, mint az eredeti, de akkor nem kellett volna erőltetni, ha már nem megy. Az utolsó élvezhető Resident Evil film a negyedik epizód volt (Afterlife), annak legalább még volt is valami értelme. Talán a legjobb darab az első két film.  Az Afterlife után viszont már abba kellett volna hagyniuk. Pontosabban még a stáblista utáni jelenet előtt. Annyira látszott, hogy ezek után már nem jutott több normális ötlet az eszükbe, de biztosan azt gondolták, mindent akarok és a show-nak mennie kell. Nos, ajánlom nekik a Queen-től a "The Show Must Go On" és az "I Want It All" című dalokat.

Ha azt az elvetemült tervet fontolgatjátok, hogy megnézitek A Kaptár - Utolsó fejezet című filmet, tegyetek magatoknak egy szívességet, és találjatok ki valami mást, mert ez komplett időpocsékolás. A sztori rettenetes volt. Ezúttal még az akciójelenetek sem voltak képesek kompenzálni ezt az élményt. Rosszabbul is elsülhetett volna, ha túl nagy elvárásokkal ültem volna le a film elé. Ami jó volt a korábbi epizódokban, annak már régen nyoma veszett. Vannak jobb filmek is, melyekkel el lehet ütni az esős éjszakákat. A Kaptár - Utolsó fejezet könnyen feledhető mozi. Talán mindenki így járt a legjobban, legalább a film nyugodtan folytathatja útját az enyészet felé.