Repülő ászok disznót vágnak

Mindig is gyengéim közé tartozott az 1920 és 1950 közötti időszak, zenében, filmben, stílusban egyaránt. Hogy miért arra talán a gyerekkori szocializációm lehet a megfelelő válasz. Ezért nagy érdeklődéssel, és elvárással kezdtem nézni a Porco Rosso című animációs filmet.

Az írás spoiler elemeket tartalmaz!

Az elején kétkedve fogadtam a művet, mivel elég nehezen tudok elképzelni egy közel realisztikus világban főhősként egy disznót. Többször kellett a filmet megnéznem, hogy rájöjjek a mögöttes mondanivalójára. De erről egy kicsit később.

A Porco Rosso Mijazaki Hajao úr szüleménye. Ő írta, és egyben rendezte is a filmet. Neve hazánkban Chichiro szellemországban, és a Laputa című filmek kapcsán robbant be a köztudatba. A Porco Rosso időben a hetedik alkotása.

A film 1992-ben készült el, tehát nem egy mai darabról beszélünk. Műfaját nehéz meghatározni, mivel a dráma-, vígjáték-, akcióelemek vegyülnek a filmben, mindezt tetézi a szereplők néhol filozofikus párbeszéde.

Főhősünk a címszereplő, Marco, alias Porco egy veterán I. világháborús pilóta, aki fejvadászattal keresi a kenyerét. Egy csata után arca megváltozott, és azóta „disznóként” éli életét az Adriai-tenger egy csendes zugában.



A filmben jórészt az ő érzelemvilágát fogjuk megismerni, illetve annak változásait. A történetben számos szál elvarratlan marad, ami Mijazaki egyik ismérve is lehet, elég, ha a Laputára gondolunk.

A film csúcspontja és talán legmeghatóbb jelenete, amikor Marco látja honfitársait az „égi vadászmezőkre” távozni. Főhősünk ebbe belenyugodni képtelen, kiábrándul az emberiségből. Ezt a felfogását jól mutatja Rioval szembeni párbeszéde, melynek lényege a következő: ha téged látlak, elhiszem, hogy az emberiségnek nincs vége.
Ebben a jelenetben egy pillanatra Marco arca ismét emberi formát ölt, vagyis Marco disznóarca a világból kiábrándult ember képe.



A következő bizonyíték a verekedős jelenet amerikai légiásszal, Curtisszel. Ugyanis ő mondja meg Marconak a harc hevében, hogy Gina szerelmes belé. Ezután Marco számára is nyilvánvalóvá válik: amíg szereti valaki, addig nem temetheti az emberiséget, és vele együtt magát is, küzdenie kell. Ekkor nyeri vissza eredeti alakját.

Folytatva tovább a gondolatmenetet így az emberi élet értelme a küzdés maga. Szeretteinkért, szerelmünkért, magunkért, gondolatainkért.

Az elején féltem, hogy ebben a világban hogyan fog beépülni Mijazaki malaca, de bevallom őszintén, félelmem alaptalan volt. A kor technikai színvonala, hangulata, politikai-gazdasági helyzete visszaköszön a filmben, nincsenek a fantasy animékre jellemző elemek. A disznó főszereplőt leszámítva igazi "földhözragadt" darabról van szó. Nem tálalnak elénk teljes sztorit, a fehér foltok kitöltését a nézőkre bízza, információ-morzsákat elszórva szerte a 90 perc során. Az animációk kidolgozottak, arra egy szavunk sem lehet. A filmzenéről nem is beszélve.



Ha valaki mondanivalóval rendelkező animét keres, és nem agyatlan hentelést vérrel és csöcsökkel, akkor ez az ő filmje. Viszont mögöttes tartalom miatt egyértelműen a felnőtt korosztály számára készült.

Porco Rosso - A mesterpilóta (Kurenai no buta)
(színes, japán, animációs film, 94 perc)

Rendezte: Mijazaki Hajao

Főszereplők:
Marco - pilóta
Curtis - pilóta
Gina - énekes, hoteltulajdonos
Rio - szerelő









Előzetes:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése